Szombat. Szép előtavaszias az idő, ragyogóan süt a nap. Ennek megfelelően Budapest belvárosában szinte csúcsforgalom van: az emberek nyüzsögnek, mint a réten a földből előbújó bogarak. Én is nyüzsgök: jövök-megyek. Épp a belváros egyik forgalmas kereszteződésében. Észreveszem, hogy szinte az út közepén láthatósági mellényes munkások egész csapata szöszmötöl. Mondhatnám: sürgölődik, de ez nem fedné úgy a valóságot, mint egy csatornafedél az aknát - elég komótosan mozognak, nem zavartatva magukat az autós forgalom megakadásától. A mellényeken a csatornázási művek (vagy hasonló - ki tudja, épp mire nevezték át a korábbi ilyen név alatt futó közmű céget) felirat. Kivételesen nem sietek: kissé bámészkodni kezdek: mi történhetett? Valami csatorna eldugulás? De máris megpillantom a rendőrségi autókat, majd a rendőröket, majd a tűzoltó feliratos mellényeket, akik szintén a szöszmötölő csapat létszámát növelik. Annyit látok, hogy a csatornafedelekkel babrálnak, felemelik, valami rudat is ledugdosnak, talán valami kamerával a végén, majd visszarakják a fedelet.
