2020. május 2., szombat

Európai légiforgalom csökkenése a COVID-19 idején


Az Eurocontrol.int oldalán találtam az alábbi, rendkívül szemléletes animációt arról, hogy a koronavírus járvány miatt hogyan csökkent le a repülőgépforgalom.
Azt is kikövetkeztethetjük, hogy a koronavírus hogyan segített Földanyának, hogy egy kis levegőhöz jusson, egy kis szünetet kapjon tékozló fiai, az emberiség mérgező ténykedése közepette.

Ráadásul a légiközlekedésnek oroszlánrésze van/lesz a vírus világméretű szétszóródásának.

Az animáció közvetlen, eredeti helyén ide kattintva érhető el.
(Ott gyorsabban betöltődik, mint az ide beágyazott kódja.)
------------------------- FOOT ---------------------
Források:(1)
  1. https://www.eurocontrol.int/covid19
  2. https://public.flourish.studio/visualisation/2013000/?utm_source=showcase&utm_campaign=visualisation/2013000
--------------
Kép(ek)/videó(k) forráshelye(i):(a)
--------------
Kapcsolódó posztok:(a)
--------------
Megjegyzések:(a)
  • A fent hivatkozott weboldalak (, képek, videók) a cikk írása idején elérhetők voltak. Ha ez később nem így lenne, "halott" linkekért felelősséget nem tudok vállalni - rajtam kívülálló okokból kifolyólag. Ha egy videó/kép/cikk kedves a szívednek, jobb, ha mindjárt le is töltöd magadnak (csak magánhasználatra!), ki tudja mikor fog eltűnni a feltöltőnek, a szolgáltatónak, az e-Diktátoroknak köszönhetően.

2019. december 6., péntek

A cinege cipője


Vége van a nyárnak, sőt már az ősznek is.
Már minuszos tél van, a madarak is fáznak . Amíg még egyáltalán vannak.
Lám, a téli madáretetés is inkább az ember szórakozását szolgálja, és még a jobbik eset, ha nem árt vele a madaraknak. Hiszen sokan, sok helyen szándékosan, tömegesen ölik őket: pl. Máltán a madármészárlás igazi macsó szórakozás, a pénzhajhászás kísérőmotivációjaként.

Kicsiny gyermekkorom egyik legkedvesebb verse A cinege cipője. Annyira átéreztem a cinege szomorú sorsát, hogy anyukám szerint még meg is sirattam. Erre már nem emlékszem, de miért mondaná, ha nem így lett volna, igaz?

Most ideidézem a régmúlt emlékét egy új formában:

A cinege cipője-Kávészünet-Móra Ferenc
Előadja: Kávészünet zenekar
Móra Ferenc: A cinege cipője
.
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagy uraknak varrja.
.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
.
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
.
Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi, kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.


Források:(1)
  1. https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%B3ra_Ferenc - Wikipedia: Móra Ferenc
  2. https://www.eternus.hu/vers/763 - Móra Ferenc: A cinege cipője
  3. https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9ncinege - Wikipedia: Széncinege
  4. https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1v%C3%A9sz%C3%BCnet_zenekar - Wikipedia: Kávészünet zenekar
  5. https://24.hu/tudomany/2019/12/05/madar-etetes-eteto-termeszet/ - Meg is ölheti a madarakat a téli etetés
  6. https://tucano.kinja.com/maltai-madarmeszarosok-1704039811 - Máltai madármészárosok
--------------
Kép(ek)/videó(k) forráshelye(i):(a)
--------------
Kapcsolódó posztok:(a)
--------------
Megjegyzések:(a)
  • A fent hivatkozott weboldalak (, képek, videók) a cikk írása idején elérhetőek voltak. Ha ez később nem így lenne, a "halott" linkekért felelősséget nem tudok vállalni - rajtam kívülálló okokból kifolyólag.

2018. május 3., csütörtök

A házasság szentsége

A házasság intézménye nem igazán passzol az emberi természethez, de a társadalom szövevénye hatékony kényszerítő erő. No meg egyesek szerint a házasság is olyan, mint a kapitalizmus: nem találtak ki jobbat helyette. (Még.) Persze ez nem túl hízelgő az emberiségre nézvést, melyet állítólag az esze segített az anyatermészet fölé kerekedni - de ebbe itt most nem megyek jobban bele.

Régi kedvencem az alábbi nóta, melynek témája korrelál a "Üzlet vs házasság" c. postomban említett (és ott meghallgatható) Makin’ Whoopee c. dal mondókájával. A különbség főképp abban áll, hogy ez jóval durvábban szembesít a rideg valósággal:

.
Üllői Úti Fuck - Esküvő
.

.
[https://youtu.be/Lq2bkP4DIW0]
Esküvő
.
Csokor a kézbe'.. öltöny a testre,
Igen a szájba, fátyol a fejre.
Ráfeszült végre a gyűrű az ujjra,
Sose volt még ennyire durva.
.
Kéz simul kézbe, száj ragad szájra,
Nem hallatszik már a fog csikorgása.
Eddig pihentél, de holnaptól munka,
Sose volt még ennyire durva.
.
Asztalra pohár, tányérba étel,
Zabáld ki magadból azt, amit érzel.
Utolsó sansz volt, ezt mindenki tudja,
Sose volt még ennyire durva.
.
Refr:
Mintha csak egy szekrénybe zártak volna,
Ahol apró kis üvegek
Finom kis mérgekkel a begyükben
Csak arra várnak, hogy téged tönkre tegyenek.
.
Tükörbe nézel, két szemed véres,
Nem marad más, csak a kis feleséged.
Valami megint a szívedet szúrja,
Sose volt még ennyire durva.
.
Nyakkendő bomlik, bugyi a földre,
Ugyanaz a bugyi marad örökre.
Átgondolod az egészet újra,
Sose volt még ennyire durva.
.
Keskeny az ágy, és könnyű az este,
Sóhajtva mászol a megszokott testre.
Fárad már ő is, sokáig húzza,
Sose volt még ennyire durva.
.
Refr:
Mintha csak egy szekrénybe zártak volna…
.
Sosem tudhatod meg,
Hogy mi lehetett volna belőled
Egy tisztességes élet végén.
.
Egymáshoz szoktok, ahogy az évek telnek,
Úgy mászik alád, mintha autót szerelne.
Titkos hibáid csak ő tudja,
Sose lesz már annyira durva,
Sose lesz már annyira durva.
.
(1997)
.
------------------------- FOOT ---------------------
Források:(1)
  1. https://zene.hu/ulloi_uti_fuck
  2. http://www.ulloiutifuck.hu/
  3. http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/5199/ulloi-uti-fuck/eskuvo-zeneszoveg.html
--------------
Kép(ek)/videó(k) forráshelye(i):(a)
--------------
Kapcsolódó posztok:(a)
--------------
Megjegyzések:(a)
  • A fent hivatkozott weboldalak, képek, vidók a cikk írása idején elérhetőek voltak. Ha ez később nem így lenne, a "halott" linkekért felelősséget nem tudok vállalni - rajtam kívülálló okokból kifolyólag.

2018. április 23., hétfő

Ha diktatúra, hát ne legyen mégse egészen az

Két ediktátor közül vajon melyik kevésbé az? Facebook, vagy Google?

Íme, erről beszéltem egy másik posztomban: még a Google is hagy választási lehetőséget (a Facebook-kal ellentétben), legalábbis itt-ott.

Pl. a Google fiókunk védelme terén. Pl. ha elfelejtem a jelszót, esetleg más(?) okból nem tudok belépni, vagy szokatlan aktivitás(?) tapasztalható a fiókomban, olyan esetre megadhatok telefonszámot, vagy egy másik emailcímet. Ámde azt is megengedi (e pillanatban) a Google, hogy ne adjam meg egyiket sem, mert én tudom, hogy a jelszavamat nem felejtem el, vagy pl. soha nincsenek (már) olyan fontos dolgok, infók a fiókban, melyek elvesztése pótolhatatlan, helyreállíthatatlan lenne. (Persze a felhasználók zöme ott tartja az egész életét, anélkül, hogy bármikor is mentést csinálna róla, ami ekütyük kizárólagos használata esetén talán nem is lehetséges.) Sőt, még az is előfordul, hogy nem mindig jelenik meg ez az atyai (diktátori) "gondoskodást" jelezni hivatott ablakocska:


Az, hogy mikor jelenik meg, számomra nem derült ki még, elég véletlenszerűnek tűnik, bár Google Őfelségének bizonyára megvannak a maga titkos okai. De az is lehet, hogy már olyan nagyra hízott, annyira kesze-kusza lett a szoftverrendszere, hogy ő maga se tudja követni önmagát. És talán a (pláne a magamfajta renitens) felhasználót se mindig.

Szeretem, ha nagykorúnak néznek, ha feltételezik, hogy el tudom dönteni, mi jó nekem. Bár a tendencia épp fordított: a szolgáltatók infantilizálni, kiskorúsítani, gyámkodás alá helyezni igyekeznek. Nem is értem, hogy a netpolgárokat ez miért nem zavarja. Pedig, az offline világban (még) nem erőszakolják rá felnőtt emberekre, hogy pl. hogyan védje a lakását a betörőktől. Gondolj csak bele, Kedves Olvasóm: lenne egy olyan diktátor valahol máshol a nagyvilágban, aki egyszer csak úgy dönt, hogy nem engedne be többé a lakásodba, ha nem olyan kulcso(ka)t, zára(ka)t, ajtót, rácsot, stb. használsz, amit ő jónak lát. És ki tudja, mikor és hogyan juthatsz be, ha egyáltalán. Mert ehhez pl. nem árt, ha elég jól tudsz angolul, de egyébként se tudod, hogy hol, hogyan, merre keresd a megfelelő illetékest (és még az se biztos, hogy van ilyen), de még ezek után esetleg még hitelt érdemlő iratokkal (másolataikkal) be is kell bizonyítanod neki, hogy te vagy te, és az a te lakásod, hogy ott a lakóhelyed, és jogosan akarsz bejutni oda. Azaz a legbizalmasabb személyes adataidat kell kiadnod egy másik távoli országbeli diktátornak, akinek a más ország állampolgáraival szembeni hatósági jogköre nem hogy erősen kérdéses, de vélhetően nincs is. (Még.)

És érdekes, a netpolgárok, akik állítólag nagyon szeretik a szabadságot, a demokráciát, simán behódolnak nem egy, hanem több ilyen ediktátornak. Az egy dolog, hogy a szolgáltatásukat úgy nyomják rá a világra, hogy egyre nehezebb nélkülözni, de legalább nem kellene nekik tálcán nyújtani az összes, bizalmas, személyes adatot, amiket bármire felhasználnak.

Némely naiv ember szokta mondani: akinek nincs takargatnivalója, az miért ne adhatna meg magáról minden/bármilyen adatot. És képtelenek felfogni, hogy az e-világban nem igazán erről van szó, hanem a könnyű és egyre könnyebb adat- és személyiséglopásról. Ilyen erővel nem értem, hogy az ilyen emberek miért nem egy olyan kis táblácskával járnak a nyakukban/hátukon, amelyre jól olvashatóan vannak felírva születési, lakóhelyi, munkahelyi-foglalkozási, szakmai-iskolai végzettségi, személyi igazolvány, jogosítvány, bankkártya, bankszámla, stb. adatok. Persze, elhiszik némely szegények, hogy ha beállítják egy adatra, hogy az privát, vagy hogy csak bizonyos személyek láthatják, akkor az úgy is van/lesz. Pláne, hogy az ediktátorok minden elkövetnek, hogy ebben ne is kételkedjenek.

No de hát mindegy is, ez egy ilyen világ: menthetetlen. Egyébként is.
------------------------- FOOT ---------------------
--------------
Kép(ek) forráshelye(i):(a)
--------------
Kapcsolódó posztok:(a)

2018. április 12., csütörtök

Mesterséges intelligencia vs szabad akarat

Az intelligens mesék világát éljük.

A másik blogomban említettem, hogy az intelligens kütyük/gépek/programok/szolgáltatások (készítői és szolgáltatói) megfosztják a (fel)használót a szabad akaratától. Persze van (lenne) sok előnye a mesterséges intelligenciának(MI), ha a fejlesztői nem diktátumként nyomnák le a használatuk mikéntjét a használók torkán, nem hagyván opcionális lehetőségeket. Persze értem én, hogy könnyebb fejleszteni a szoftvereket egy kaptafára való használatra, mint választási/beállítási lehetőségeket nyújtó kódokat beépíteni. Ezt IT szakmai körökben úgy mondjuk, hogy "beégetjük" a szoftverbe a felhasználási paraméterek értékét. És bizony elég sok munka azt belefejleszteni, hogy a felhasználó saját tetszésére állíthasson be ezt-azt. Mert ugye mi van, ha eltéveszt, elír, félrenyom valamit? Millió hibaesetet kell(ene) ilyenkor lekezelni a szoftverben. És hát kinek kell az a sok(ba kerülő) munka, ami csak a zsíros profitot csökkentené. Sokkal egyszerűbb és kifizetődőbb a diktátum: eszed, nem eszed, passz. Mint ahogyan ezért jóval hatékonyabb általában is a diktatúra, mint a demokrácia. Ez utóbbi sokkal több munkával jár, mert mindenki "belepofázhat" mindenbe. Hát nem, Kedves Olvasóm?

De ha már diktátum, legalább az lenne jól kivitelezve, de nem. (Ahhoz is több munka kellene, és minek az, hiszen úgyse kapsz mást.) Így aztán ha a MI rosszul működik, akkor nem csak a szabad akaratától fosztja meg a használót, hanem ki is szolgáltatja a hibáknak. Ezért lehet könnyű meghekkelnie, feltörnie az e-kütyüket, rendszereket a profi szakértőknek, bár amilyen gagyik (lukacsosak, tele hibákkal) ezek a szoftverek, akár véletlenül is bárki "lyukra" futhat.

Na mindegy, az e-diktátorok ellen aztán tényleg nincs mit tenni.

Fentiekből adódhat vélhetően az is, hogy nehéz lehet a Wordpress felületét pl. angol nyelvűre állítani avégett, hogy megtudhatnám annak a reklámjelző kis üzenetablaknak az eredeti angol szövegét. Alátámasztásul bemutatom, hogy a WP bejelentkező felülete ("intelligens" algoritmusa) hogyan viselkedik mesebelien: ad is választást, meg nem is - arra nézvést, hogy angol nyelvűre szeretném-e állítani. (Kétféle böngészőben is ugyanezt kaptam. Egyébként sok ilyen felülettel találkozom e-életem során, a WP csak egy példa a sok közül.)

Bár lehet, hogy tényleg diszlexiás vagyok, esetleg angolul nem értek elég jól, de a megjelenő "Also available in English" ("Angolul is elérhető") szöveget én opciónak vélem, pláne, hogy kattintható linket is tartalmaz. Ámde, ha ráklikellek, akkor csak az történik, hogy ez a szöveg eltűnik, és minden más változatlanul marad. Pedig ha az "English" szó alatti webcímet(url-t) megszemlélem, akkor látszik, hogy abban a "hu" helyett "en" van, tehát ismereteim szerint a két webcím nem mutathatna ugyanoda:
https://wordpress.com/log-in/hu?redirect_to=https%3A%2F%2Fevitae.wordpress.com%2Fwp-admin%2F
https://wordpress.com/log-in/en?redirect_to=https%3A%2F%2Fevitae.wordpress.com%2Fwp-admin%2F

Persze ez a "redirect" bekavarhat, hiszen ugyanoda irányít mindkét url. De akkor mi a bánatnak van ott az az opciónak látszó kattinthatós szöveg? Hiszen így még redundáns is az X (bezárás) bigyóval, amit megnyomva ugyanazt kapom, mint az "English"-re kattintva. Sejtem én, hogy talán az IP alapján dönt úgy az algoritmus (helyettem), hogy én kizárólag magyarul akarok látni mindent, ám játszásiból mégis úgy tesz, mintha felkínálna választási lehetőséget, elhúzva előttem a szabadság mézesmadzagját, aztán jól pofára ejt. Ha lehetne a WP-vel konzultálni, mondanám neki: köszönjük, mi is jót nevettünk.
Ha belegondolok (de ha nem, akkor is) Orbán "demokráciájára" hajaz a jelenség, az is mesebeli: demokrácia is, meg nem is.

Végezetül bemutatom a WP háromszorosan mesebeli bejelentkező felületét, ami magyar is meg nem is, angol is meg nem is, ad is választást, meg nem is. Ha a két képen mégis lenne valami eltérés (az angol lehetőséget mutató sávon kívül), kérlek jelezd, Kedves Olvasóm, hátha a szemem is disfunkciós).

Lásd még: mi az eltérés a két kép között típusú feladványt :-) Jutalmul nem adhatok mást, csak az örömöt, hogy segíthettél nekem :-)



2016. március 9., szerda

Mocsár, kupleráj, szeretet

Kedves Barátom (KB)  megállíthatatlanul mantrázza, hogy mennyire szeret. Ámde mégis képtelen megérteni (elfogadni?), hogy engem nem érdekel a magyar mocsár.

Újra és újra elkezdi nagy lelkesen  sorolni, hogy mi "újság" a mocsárvidéken. Én meg újra és újra ideges leszek tőle (pedig megviselt vérnyomásomnak sem használ), és próbálom félbeszakítani azzal, hogy nem érdekel. Erre ő újra és újra: "De hát te is itt élsz."
Hm. Na és akkor mi van? Nem az én szabad választásom. A balsorsé.

Reménytelen. Nem érti. Vagy inkább: nem akarja érteni. Mert amúgy nem buta ember.

Talán ha kevésbé "szeretne", és helyette inkább rám  figyelne, akkor értené,  hogy egy törvénysértő, szerződésszegő országhoz nekem nem lehet közöm. Hogy ez az ország az Unió első fasiszta állama is, hogy egy XXI. századi, új típusú "korszerű" fasizmus úttörője is egyben, már csak folyomány, csak hab a tortán.

Gondolj csak bele, Kedves Olvasóm: ha a balsors szeszélye folytán csak egy kuplerájban kapsz szállást, abból még nem következik, hogy muszáj érdeklődést tanúsítanod az ott zajló történések iránt, nem igaz?

Ugye, hogy nem is olyan bonyolult ez?

No ———————– FOOT ———————

A kép forráshelye:
Kapcsolódó posztok:
Megjegyzések:
Tulajdonképpen igazságtalanok vagyunk a mocsárral szemben, hiszen a neten rengeteg csodás fotót találhatunk különféle mocsarakról. Olyanra viszont még nem bukkantam, ami megfelelően korrelálna a szó átvitt értelmével.

2016. február 28., vasárnap

Könyvbemutató - Bartus László: Az Unió első fasiszta állama

Bartus László: Az Unio első fasiszta állama

Megjelent Bartus László új könyve Az Unió első fasiszta állama címmel. A könyv a szerzőnek az Amerikai Népszava online oldalain (nepszava.com, nepszava.us) 2010 és 2015 között megjelent írásaiból összeállított válogatás. A kötet a Wesley Kiadó gondozásában jelent meg, Iványi Gábor előszavával. A hátsó borítón három író ajánlása olvasható Bruck Andrástól, Kertész Ákostól, és Ungváry Rudolftól. Hogy más közéleti személyiségek nem merték-e vállalni egy ilyen ciki könyv ajánlását, vagy a könyv szerkesztési korlátai engedtek-e csak hármat - nos, ennek tippelését Rád bízom, Kedves Olvasóm. Nekem megvan a saját tippem, de ennek megfejtését is Rád hárítom - legyen valami gondolatébresztő is e posztomban, nemde?