Megjelent Bartus László új könyve Az Unió első fasiszta állama címmel. A könyv a szerzőnek az Amerikai Népszava online oldalain (nepszava.com, nepszava.us) 2010 és 2015 között megjelent írásaiból összeállított válogatás. A kötet a Wesley Kiadó gondozásában jelent meg, Iványi Gábor előszavával. A hátsó borítón három író ajánlása olvasható Bruck Andrástól, Kertész Ákostól, és Ungváry Rudolftól. Hogy más közéleti személyiségek nem merték-e vállalni egy ilyen ciki könyv ajánlását, vagy a könyv szerkesztési korlátai engedtek-e csak hármat - nos, ennek tippelését Rád bízom, Kedves Olvasóm. Nekem megvan a saját tippem, de ennek megfejtését is Rád hárítom - legyen valami gondolatébresztő is e posztomban, nemde?
A könyv bemutatóját a Wesley János Lelkészképző Főiskola (Bp. VIII. kerületi Dankó utca 11. sz.) épületében rendezték meg, 2016.02.25-én 17 órakor. A Kline terem megtelt - talán száz-kétszáz? - érdeklődővel. A szerző a modern technika jóvoltából, virtuális valóságában, online volt jelen.
Az alábbi videofelvétel megtekintésével, utólag azok is részesei lehetnek a közel két órás rendezvény történéseinek, akik valamilyen okból nem voltak ott. Nagy köszönet Csillag Ádámnak a filmfelvételért, és a gyors publikálásért:
| Csillag Ádám felvétele |
Ha esetleg valakinek most még nincs ideje a videofelvételt megtekinteni, arra az esetre (is) itt mindenesetre röviden elmondom, hogy a jelenlévők miket láthattak, hallhattak. De mivel ez egy személyes blog, nem pedig hivatalos-szabványos tudósítások helye, kicsikét megfűszerezem a saját gondolataimmal, itt-ott. Az objektív tudósítás maga a videofelvétel, amiért cserébe az időddel kell "fizetned", Kedves Olvasóm.
A bemutatót Iványi Miklós nyitotta meg, ismertette a könyv legfontosabb "paramétereit", majd ő konferálta fel a következő megszólalókat. Galkó Balázs a könyvbe bekerült két írást, a Miért nem ordítotok? és a Lévai nagyságos asszony jótéteményei címűt olvasta fel.
Majd Iványi Gábor beszélt a könyvről, a szerzőről, aki ettől kezdve szintén megszólalt, és a továbbiakban a bemutató átlényegült egy író-olvasó találkozóvá, azaz a közönség soraiból kérdéseket tettek fel, melyekre Bartus László válaszolt, Iványi Gábor pedig a moderátor szerepét is magára öltötte.
Voltaképp nagy újdonságokat nem lehetett hallani, csak ami 2010 óta zajlik Magyarországon, amit már 2010 előtt is előre lehetett sejteni, sőt már amit a 2002-es választások idején Orbán elindított, később, a vereség miatt piszkosul berágva pedig egyre nyíltabban és egyre magasabb szinten művelt nyolc éven át: a nem őt választókat kirekesztő, megalázó, durva, agresszív gyűlöletpolitikát, melyhez eszköztárába emelte a szélsőjobbos eszméket és (fű alatt) szövetségre lépett a fasiszta-náci "gyűlöletcsoportokkal". Szívós munkája gyümölcséül 2010-ben megkapta jutalmul ezüst tálcán szervírozva az országot, a politikai és gazdasági teljhatalmat. És csak azóta nem győzik a népek a fejüket kapkodni, hogy mik is történnek. Hát e történéseket örökítette és örökíti meg Bartus a cikkeiben, melyekből most az új könyv összeállt.
A közönség soraiban néhány közéleti személyiséget, sőt politikust is látni lehetett, pl. Ungváry Rudolfot, Bauer Tamást, Lendvai Ildikót, Csepeli Györgyöt. Iványi Gábor szelíden próbálta is őket "provokálni", hogy ha esetleg valami kérdésük, közölnivalójuk lenne a szerző felé, csak bátran ragadják meg a mikrofont, amit még a helyükbe is vittek volna (lásd: "sétáló mikrofon"). Ámde egyikük sem élt a megszólalás lehetőségével. Tulajdonképpen érthető: ugyan mit is kérdezhettek/mondhattak volna? Némelyikük talán még röstelkedett is, amiért a Bartus által ostorozott álellenzék oszlopos tagjai. Azért én mégis vártam volna valamit tőlük, kíváncsi lettem volna, pl. hogy mégis, mit hoznának fel mentségükre. Meglepetésemre jelen volt Bálint György (Bálint gazda) is, hiszen a kertészkedésnek mintha tényleg nem sok köze lenne a politikához, ámbár most látom csak a Wikipédián, hogy volt ő valaha párttag és országgyűlési képviselő is. De hát az rég volt, még a rendszerváltás rózsaszín, vagy inkább kék ködének homályában.
Mindettől függetlenül az író-olvasó párbeszéd mégis érdekes volt, Bartus László felemlített néhány kritikus pontot, pl. hogy Kertész Ákos esetében (is) az amúgy magukat ballibesnek-demokratáknak deklarált közéletiek szinte egyemberként a nácik mellé álltak, ahelyett, hogy ellenükben az írót védték volna. Hát, bizony, szégyellhetnék magukat. Ha tudnák.Beszélt még Bartus arról az utólag naivnak bizonyuló tervéről, amiért az Amerikai Népszava website-ját, majd a Kohányi Társaságot elindította, de ma már belátja, hogy ez csak egy kamikaze akció lehetett. Hát bizony, kedves Bartus úr, végül is belátható, hogy azok a közírók, akikre gondolt, mégis csak Magyarországon élnek, dolgoznak, és hiába állt a szabad megszólalásuk rendelkezésére egy Amerikában üzemeltetett online médiafelület, mert a magyarországi autoriter hatalom kénye-kedvére bosszút állhat rajtuk, családjukon, barátaikon, bárkin.
Szó esett még a szabadságról, ami minden másnál fontosabb kell(ene), hogy legyen. Ezzel kapcsolatban azért van némi ellenvetésem, hiszen nem mindenkinek adatik meg olyan csillag-együttállás (szerencse, lehetőség), hogy mindent maga mögött hagyva induljon a szabadság után, akár a Föld másik felére is. Bizony lehetnek élethelyzetek, amikor valaki kénytelen megalkudni, a gerincét megpuhítani, kollaborálni, a szabadság iránti vágyát elfojtani, pl. a puszta életben maradásért, és/vagy szeretteinek védelme érdekében. Pl. egy hajléktalan, kukákból élő számára nem biztos, hogy a szabadsága a legnagyobb érték. Persze a politikusoknál, közéletieknél nem lehet ilyen elnéző az ember, hiszen nem muszáj a politikából, a közéletiségből megélni - léteznek más munkakörök, más szakmák is.
A beszélgetős rész eléggé elhúzódott, Bauer Tamás pl. egyszer szundikálni látszott, Lendvai Ildikónak fontos mobiloznivalója akadt, hiába no, nehéz az álellenzékiek élete. De az egyszerű ("mezítlábas") vendégek számára érdekes volt, sőt talán izgalmas is, és akár még több kérdést is feltettek volna, de hát az idő sajnos véges.
Voltak még a bemutatón "rangrejtett" médiamunkások is, amint az nem sokkal később kiderült: a leggyorsabb a Gépnarancs tudósítója volt, már másnapra virradóan megjelent a cikke. Természetesen ott volt a szélsőjobbos média is, és természetesen a szélsőjobbosok jól ismert fikázós stílusába mártogatva tálalta az eseményt. Bár kissé késlekedve, csak másnap estefelé jelent meg az iromány, ami arra enged következtetni, hogy már a szélsőjobbosok se a régiek, lustulnak. Azért attól nem tartok, hogy álszélsőjobbosokká válnának. Valamiért a gonosz ideológiák hívei hűségesebbek az eszméikhez, mint a jóké.
Harmadnapra aztán megjelent még egy cikk a Huppán is az új könyvről. A leglassabb természetesen én vagyok, de hát én nem vagyok médiamunkás, én csak szerelemből írogatok, és ehhez másféle munkával kell biztosítanom a lehetőséget (lásd: bérrabszolgaság).
Az interneten egyelőre nem is találtam más írást, a fenti hármat vették át, adták tovább (lásd: copy-paste).
Lehetne azt mondani, Kedves Olvasó, hogy minek a ma már elavulóban lévő papíralapú könyv, ha a bele került cikkek az Amerikai Népszava két webhelyén, online is megtalálhatók, olvashatók. Nos, jogos a kérdés, ám azt több szempontból is lehet vizsgálni. Pl. vannak még olyan embertársaink, akiknek nem adatik meg, hogy az interneten lógjanak rendszeresen, esetleg folyvást, így hozzájuk a mondanivaló az online írásokon át nem, vagy csak nehézkesen jut el. A könyv megnöveli az ő esélyeiket is.
Aztán: a két online médiumnak a napi sajtó követelményeihez igazodva a napi aktualitásokkal, ill. az online fogyasztó érdeklődéséért kell versenyeznie, márpedig - különösen az online, azon belül is a "közösségi" fogyasztó számára egy hír, egy gondolat jó esetben csak egy napig érdekes, másnapra már elfelejti, és újabbra éhezik. Ez persze azzal az előnnyel is jár, hogy kevés idő múlva újra lehet neki ugyanazt tálalni (lásd: hír-/gondolat-újrahasznosítás). Így akár naponta is rá lehet venni őket a csodálkozásra: jé, keleten kel fel a Nap, nyugaton meg lemegy, nahát...! Egy könyv - talán emlékszel még, Kedves Olvasóm - azért más. Hosszabb időre készül. Ennek érdekében az abba kerülő írásokat mégis csak át kell fésülni - akár többször is - szintaktikailag, szemantikailag, stilisztikailag, esetleg itt-ott megnyesegetni (tömöríteni), kissé időtállóbbra csiszolni-szerkeszteni formailag is.
A könyv tartalmi időtállóságát pedig Orbán biztosítja.
Sok-sok évig még.
Források:
- youtu.be/6B-xyBPz5AY (Csillag Ádám felvétele)
- picasaweb.google.com/106602346052926545232 (A Kohányi Társaság fotói)
- www.facebook.com/Kohanyi.Tarsasag
- gepnarancs.hu/2016/02/az-unio-elso-fasiszta-allama-bartus-laszlo-uj-konyve/
- mno.hu/belfold/lecke-az-orban-fasizmusrol-egy-igaz-partizantol-1330612
- huppa.hu/az-unio-elso-fasiszta-allama-bartus-laszlo-uj-konyve/
- A könyvet megvásárolni személyesen - egyelőre - a Wesley János Főiskola könyvesboltjában, a 1086 Budapest Dankó utca 9. szám alatt lehet, megrendelni pedig a danko09jegyzet kukac gmail pont com és a wesleykiado kukac freemail pont hu email címeken. Érdekes találgatásra ad lehetőséget, hogy vajon melyik könyvterjesztő lesz még elég bátor...
- A könyv elektronikus (e-könyv) kiadásáról a későbbiekben dönt majd a kiadó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése